Februári túrák

Tegnap délelőtt egyeztettem Krisztiánnal és a választásunk a Gógány-érre esett. Elindultunk a szokásos útvonalunk, de egy állatot sem láttunk csak egy csomó seregélyt, rajtuk kívül semmit. Tanakodtunk merre menjünk tovább és a közelben lévő Rákóczi-tó felé vettünk az irányt. Miután elindultunk négy őzbak jött felénk, majd vissza fordultak...valószínűleg megláttak minket. A tó környékén sem találkoztunk vadakkal. A tóhoz nem tudtunk bemenni nagy, sűrű növényzet veszi körül, de azért beázott a csizmám.. kisebb-nagyobb belvíz tócsák vannak a réten. Tovább sétáltunk a szántóföldek felé és végre megláttunk egy őzcsapatot aminek nagyon örültünk. Aztán jött még több is, és összeálltak egy nagy csapatba. Körülbelül 30-an lehettek. Tavaly februárban láttam ehhez hasonló nagy csapatot, csak azok még többen voltak. ( A  tavalyi képen 45-öt számoltan, de akár lehettek többen is). Ismerős volt már ez a látvány, de ezt nem lehet megunni.

A csapat balszélső tagjai érdeklődően figyeltek felénk, sejtették, hogy valaki van a közelükben...

Majd egy részük szépen lassan megindult..

A csapat másik része nem ijedt meg és volt amelyik lefeküdt... De végül ők is tovább álltak...

Werk fotó Krisztiánról

Az első két órában csak gyalogoltunk és beszélgettünk, kb. 6 km után találkoztunk össze az első rudlival. Majd körülöttünk nem messze több őzcsapat is mozgott. Egy újabb őzparadicsomra találtunk rá. A tegnapi cserkelés is végül jól sikerült..

Februárban még két hétvégén voltunk cserkelni Krisztiánnal, de nem volt olyan eredményes, mint a tegnapi. A leghosszabb túránk 12 km volt egy nap alatt. Azért, persze készült néhány kép, csak jóval kevesebb a tegnapinál. Jártunk a Nagyerdőben, a Gógányon és a Kőrös-ér környékén. Láttunk egy réti sas párt (csak utólag jött rá Krisztián), őzeket, dámokat. Úgyhogy azt gondoltam most egy bejegyzésemben teszem fel a februári képeket. 

És akkor a hónap korábbi képe: