2016. március 21., hétfő

Borús szombat, derűs vasárnap

A hétvégén mindkét nap az őzeké volt a főszerep. A vasárnapot írom le először, mert számomra egy igazán sikeres nap volt.

2016.03.20.

Tegnap reggel felkeltem és láttam, hogy száz ágra süt a nap. Az első gondolatom az volt, ezt a szép időt nem lehet nem kihasználni. Már régóta vágytam egy őzbakos portréra, hátha ma sikerült. Fel is hívtam Krisztiánt, hogy nézzünk szét valamerre... benne volt a buliban. A szombati helyszínre mentünk. Mivel ilyen csodálatos napsütés volt, ráállítottam az agyam, hogy ma közel szeretnék kerülni egy bakhoz. Már messziről láttunk, hogy ma is sokan vannak az őzek, csak jóval messzebb feküdtek bent a szántásban, mint szombaton. Körülbelül 18-at számoltunk. Kinéztem magamnak az egyik bakot, pont velem szemben feküdt. Eldöntöttem, hogy akkor arra fogok kúszni. Ahogy közeledtem felé, balról egy suta közelített felém. A sutát követte egy fiatal bak és akkor még közelebb kúsztam. Mögöttük a kiszemelten is jött az én irányomba. Mikor már 10-12 méter volt köztünk, próbáltam minél óvatosabban és csendesebben fotózni őket. Megérezték, hogy ott vagyok. A fiatal bak már nagyon figyelt, tudtam hogy már csak néhány másodpercem lesz megvalósítani a vágyamat... Észrevett és sikeresen lekaptam azt a szemtől szembeni pillanatot. Arrébb ugráltak a csapat többi tagjához. A sikeres fotó elkészítése és 200-300 méter kúszás után még figyeltük tovább az őzeket Krisztiánnal. És közben a húsvéti nyuszi is felénk tévedt.
Szinte karnyújtásnyira állt előttem. Számomra ezt tényleg csodálatos, mert végre sikerült az őzbakos portré. Nem is írok többet, mert nem tudom elmondani ezt az élményt. Még mindig fülig ér a szám. :)
Nem bírom ki, hogy elsőként rakjam fel az őzbakos portrét:






















Krisztián akcióban



2016.03.19.

Szombat délelőtt felhívott Krisztián, hogy nem megyünk-e el valamerre. Mit is mondhattam a kérdésre? Csak is igent. Szépen sütött a nap, mire kiértünk beborult,alig volt fény. Azon a területen ahol fotózni szoktunk van egy kis erdősáv és mellette egy szántó. Úgy gondoltunk, hogy most ezt a szántót nézzük meg, mert még nem térképeztük fel. Ahogy elindultunk a szántóhoz vezető kis úton, Krisztián már kiszúrta az őzeket... 3 fiatal őzbakot.




 Békésen legelgettek és lassan közeledtek felénk...












Az egyik bak elindult a mögöttünk lévő erdősáv felé..


... és bement a fák közé.


A másik két bak végül meglátott minket. Tovább folytattuk az utunkat a szántókon és találkoztunk egy másik csapattal. Megpróbáltuk őket becserkelni, de hamar kiszúrtak.








Miután elment az őzcsapat darvak krúgatására lettünk figyelmesek. Az őzektől balra lévő földről szálltak fel és előttünk repültek el. Én meglepődtem, mert itt Kőrösön még nem láttam darvakat, csak a szegedi Fehér-tónál.