2016. január 31., vasárnap

Nagyerdei őzek

Ma reggel Krisztiánnal a Nagyerdőbe mentünk cserkelni. Az ég kicsit felhős volt, de szerencsére nem volt hideg. Miután elindultunk az úton, néhány dám szaladt át előttünk, az egyik pár percre megállt és szemezett velünk. Később felültünk egy lesre... majd megjelent egy őzcsapat a szórón és kb. fél órát töltöttek el evéssel.







 Sikerült lekapni azt a néhány rövid pillanatot mikor játszottak..







 És a mai nap kedvenc képe:


2016. január 16., szombat

Évkezdő ölyvezés

A 2015-ös év sikeres befejezése után Krisztiánnal megbeszéltük, hogy az új évet egy ölyv fotózással kezdjük mielőtt vége lesz a téli szünetnek.

Az év 2. napján megpróbáltunk ölyvezni, de nem jártunk nagy sikerrel, viszont beszélgettünk egy jót. A lesben körülbelül 2 órát ültünk és csak egyszer repült el a fotóalanyunk a les előtt.
Másnap újra beültünk a lesbe és egy kis idő elteltével megjelent az első ölyv és leszállt elénk néhány percre. Aztán nem sokára jött a következő és kb. 20-30 percig ette a farhátat. Közben a szarkák is megjelentek néhány kép erejéig. Azt sem tudtam hova kapkodjam a fejem. Majd a 3. ölyv is leszállt a beülőre, de nem sokáig időzött.

Ez volt az első alkalom, hogy lesből fotózhattam és nagyon nagy élmény volt!



























Ölyvezés III. felvonás, 01.16





Az ölyv rutinos már, kitanulta a szakmát, mire észbe kaptunk elvitte a zsákmányt...
Ebből kifolyólag csak gyorsan lőttem pár képet ami persze nem lett jó, de az érdekesség kedvéért felrakom.
Miután jól lakattuk felült a fára és nem mozdult 2 órán át.








Ne nézzél, gyere le!


Végül a maradékra megérkeztek a szarkák...









2016. január 3., vasárnap

Évzáró cserkelés

2015,12.30

Téli szünet, napsütés, kerüljünk egyet... nézzük meg az őzeket....

Nem készültem fel rendesen, csak bedobtam a gépet, amolyan próba cseresznye alapon. Mivel ebben a napszakban az állatok nem nagyon mozognak, nem számítottam sok mindenre. Persze nem is láttuk egy fotóalanyt sem.
Na akkor mára vége, menjünk haza.
És akkor szembe jött velünk az úton valaki. Talán vadász? Ahogy közeledtünk megláttuk a fényképezőgépet a kezében.  Csak nem ?...a 'véletlen' küldte az utunkba a les gazdáját amit ez elmúlt hónapokban már többször láttunk amikor erre jártunk. Mindig azon gondolkodtam vajon ki építette?
Megkaptam a választ, mert megálltunk és megismerkedtünk Bozsó Krisztiánnal. Krisztián rögtön megmutatta a lest, és ahogy Ő is írta a blogjában azonnal ' egy hullámhosszon' voltunk. Ő is éppen őzeket szeretett volna fotózni. Előző nap látott egy csapatot abban az irányban ahonnan mi jöttünk, tanakodtunk kicsit megbeszéltük megnézzük hátha ott vannak csak a fűben ülnek, ezért nem láttuk őket.
És akkor a két zöld ruhás buckalakó elindult a pusztába.....
A többit elmondják a képek:


























Szóval megtaláltuk őket. Kúsztunk-másztunk rengeteget, 2 napig izomlázam volt utána, a térdem még mindig kék egy kicsit. De megérte! Nagyon közel tudtunk hozzájuk kerülni, ilyen képeket még soha nem készítettem. :)
Nagyon örülök, hogy megismertem Krisztiánt, és köszönöm neki a werk fotókat is!

Én, a buckalakó akcióban:


Fotó: Bozsó Krisztián



Fotó: Bozsó Krisztián



Fotó: Bozsó Krisztián

További képek: http://bozsokrisztian.blogspot.hu/2015/12/ozek-goganyon.html